Testtömeg : 650-1500 kg
Testhossz : 2,52-3,6 m
Táplálkozás : növényevő, leveleket és fűféléket legel
Szaporodás : 275 napnyi vemhesség után 1, ritkán 2 utód

A legnagyobb vadon élő szarvasmarhaféle, a hímek akár 1,5 tonnát is elérhetik, marmagassága meghaladhatja a két métert is. Ezért az indiai szafari-turizmust hirdető kiadványok indiai bivalyként is említik, amely természetesen nem helyes, bár szemtől szembe valóban emlékeztet a bivalyokra. Régen a bölényekkel rokonították, a genetikai vizsgálatok a szarvasmarhákkal hozták közeli rokonságba. Különösen a szintén hatalmas bantenghez áll közel, még szaporodóképes hibridek is születhetnek a keresztezésükből.

Sötét színű (amely lehet sötétvörös és fekete) állat. A legfeltűnőbb jellegzetessége S-alakú, hatalmas szarva, amely akár 1,1 méteres is lehet. A bikák jóval nagyobbak a teheneiknél, a szarvuk is erőteljesebb. A feltételezések szerint képes olyan szagot kibocsátani, amely a vérszívó rovarokat elriasztja.

Elő- és Hátsó-India magasabban fekvő (1800 méterig) dzsungeleiben, szavannáin élnek. A víz közelségét kedvelik, de abba nem szoktak belemenni (szemben a vízibivalyokkal), sőt, dagonyázni sem szoktak a sárban.

Elsősorban fűféléket, leveleket, fiatal hajtásokat legelnek, de a terméseket is szívesen fogyasztják. Thaiföldön a fiatal bambuszhajtásokat kedvelik leginkább.

Az emberi zavarásnak kevésbé kitett területeken nappali állat, a reggel és késő délután a legaktívabb (a nappali forróságot árnyékban pihenve vészeli át). A sűrűbben lakott területeken azonban éjszakai életmódra tért át. A száraz évszakban a csordák egyesülhetnek, míg a monszun beköszöntével nagyobb területen szóródnak szét. A csordáik így 3-40 fősek lehetnek. Időnként más növényevőkkel, például szambár szarvasokkal is összeállnak.

A szociális csoportjainak élén egy kifejlett bika áll. Az elsőbbséget harccal döntik el, amely azonban ritkán vezet súlyos sérüléshez, a termetbeli különbségek hamar eldöntik a vitát. Más hímek magányosan járják az erdőt. A bikák �éneke�, vagyis mély bőgése akár 1,6 kilométerre is elhallatszik.

Bár egész évben pározhatnak, két szaporodási csúcsot sikerült megfigyelni: decemberben és júniusban. A tehenek vemhessége átlagosan 275 napig tart, miután 1, ritkán 2 borjat ellenek. A fiatalokat 7-12 hónap múlva választják el. A gaurok 2-3 évesen válnak ivaréretté, és körülbelül 30 évig élnek.

Természetes ellenségük kevés van, a párducok, vadkutyák, óriáskígyók és krokodilok elsősorban a borjakra veszélyesek. Az egyetlen állat, amely meg mer támadni egy kifejlett gaurt, a tigris, bár a harc az ő esetében is kétesélyes.

Egyes területeken félénk, visszahúzódó állat, kerüli az emberrel való összeütközést. Máshol azonban kifejezetten veszélyesnek és agresszívnek ismerik a helyiek. Gyakran még a házi marhákat is megtámadják és megölik.

Indiában a gauron kívül seladang néven is ismerik. A háziasított formájának neve pedig gayal vagy mithun. Ennek lába rövidebb, és a hímek hátán nincs a gaurokra jellemző púp.

Alfajai:

Bos gaurus laosiensis (readei) - Hátsó-India. A legveszélyeztetettebb, Burmában már ki is pusztult.
Bos gaurus gaurus - India, A jelenlegi gaurállomány 90%-a tartozik ide.
Bos gaurus hubbacki - Thaiföld és a Maláj-félsziget, a legkisebb méretű alfaj.
Bos gaurus frontalis - A háziasított forma

Oldal: Állatvilág: Gaur
Biológia - © 2008 - 2024 - biosz.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat